A "terreurizmus" kezdete 1. rész

Ahogy az első részben már említettem, Zoli nem is sejtette, hogy a "kertgondozás" mekkora teret fog még kapni nálunk... :-)

Egyre jobban belekeveredtem a kutyás sportokba. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy a szerelmese lettem. Prenner Nóra edzőm és barátnőm, Beriánnal történő edzéseit nézve előpattant az Isteni szikra az agyamban, hogy ezt én is verseny szerűen szeretném űzni... és Beriánt látva rájöttem arra is, hogy megőrülök a Malinois-okért, és nekem is kell egy. Kell egy őrült, munkamániás, elvetemült, hiperaktív Mali, aki ráadásul kan, és még szerelmes is lesz belém :-) 

Ekkoriban hallottam, hogy Terreur-Masquée kennelből várja "Ősanya" (Zombori Andi) a "C" almot. Majd beleőrültem a vágyba, hogy szerezzek onnan egy Malit...pláne annak a tudatában, hogy számomra ez az alom volt az etalon, és tudva azt, hogy a "C" alom lesz az utolsó.

Elkezdtem tehát Zoli puhítását. Mindennek nevezhetném, csak könnyű munkának nem! Hatalmas volt az ellenállás felőle is, majd aztán a kutyás ismerősök felől is, akik szerint én nem vagyok képes egy mali tartására. 

Elég nehéz időszak volt ez számomra, mert folyamatos támadások értek sok embertől, hol a szemembe, hol a hátam mögött sőt még Zolinak indítva azokat, hogy ne engedje hogy vegyek egy malit. 

Aki ismer egy kicsit is, az tudja, hogy mennyire maximalista vagyok az életem minden egyes területén, és mennyire akaratos, hogy megvalósítsam azt, amit elterveztem. Most sem volt ez másképp...

Hatalmas vitákat követően végül elértem, hogy jöhessen "A Mali". :-) 

Kettő kutyás embertől kaptam csak bizalmat, Nórától akihez Whiskyvel jártunk edzeni és Ősanyától, aki látta hogyan jutunk egyről a kettőre Whiskyvel az edzéseken.  (Remélem nem okoztam csalódást egyikőjüknek sem...)

Aki ismeri a Labradorokat az tudja, hogy mennyire öntörvényűek, nem olyan könnyű velük elérni eredményeket, mint egy Malival. Rettentő sok munkánk van abban, amit Whiskyvel elértünk, és erre nagyon büszke vagyok.

2009. október 27-én megszületett a Terreur-Masquée "C" alom, és köztük az én 8-as számú kiskutyám: Terreur-Masquée Carignan - SAID

Nóra barátnőmmel, aki szintén hozott a "C" alomból egy kislányt - Neela - minden héten mentünk látogatóba hozzájuk. 

Ezer évnek tűnt az a 7 hét, mire végre elhozhattuk őket... :-) És elindult egy újabb szakasz az életünkben. Hatalmas nyomás volt és van is a mai napig rajtam, hiszen minden egyes percemben amit Saiddal töltök bizonyítani szeretnék, és bizonyítanom kell, hogy megállom a helyem. 

Úgy érzem, hogy SAID választása is tudatos volt már, éreztem, hogy Ő lesz nekem és Én leszek neki a legjobb választás. Hozzáteszem, az első időszakban voltak olyan pillanatok amikor persze nem ezt gondoltam ;-)) Hamar kiderült, hogy SAID nagyon lelkis kutya, szinte minden rezzenésemet lereagálja. Elég volt csak csúnyábban ránéznem, és tudta hogy baj van.

Az első pillanattól kezdve nagyon jól kijönnek Whiskyvel, jó fiúk, szeretik egymást.

Whisky nagyon jó természetű kutya, úgy gondolom hogy a két fajta egymás mellé a lehető legoptimálisabb párosítás. SAID temperamentumára Whisky nagyon jó hatással volt a kezdetektől, pedig ő is még csak 1,5 éves volt, mikor a Terreur-ista megérkezett...és fenekestül felfordult az életünk...

folyt.köv.

A kezdetekről...

Kedves Olvasó,

nagy örömömre szolgál, hogy a blogomat olvasod, remélem örömed leled majd benne!

Kutyás múltamat talán onnan kezdeném, hogy szüleimtől és az ottani kutyánktól való elköltözés után, egy saját családi házban, számomra elképzelhetetlen volt az élet kutya nélkül! Nemúgy mint a barátom, Zoli számára... :-)

Sok vita,a hatalmas kitartásom na és persze akaratosságom eredményeképpen megérkezett hozzánk Whisky. 

 Egy kis szeretetgolyó volt már akkor is. Hogy miért éppen Labrador Retriver? Nem is tudom...talán mert családcentrikus, tanulékony, és legfőképpen, mert Zolira őt bírtam rábeszélni, annak tudatában, hogy nem fogja a csodás új kertünket tönkretenni... (Ez számára fontos szempont volt, de akkor még nem is sejtette, hogy majd lesz még egy kutya, aki a földművelésével bárkit elkápráztatna...) Whisky tényleg könnyen tanult, tényleg családcentrikus, de a kert sajna odalett ;-) 

A kutyaiskolában remekül teljesített, engedelmes vizsgát tett. Kíváló apportozó Labrador, szeret úszni és úszó embereket menteni a tóból.

Miután megismertem az agilityt elkezdtem vele járni edzésekre ahol hamar kiderült, hogy játékosságának köszönhetően imádja azt. 

Aztán megláttam az akkori és a jelenlegi edzőnket - Prenner Nórát - a malinoisával, Beriánnal frisbeezni, és megfertőződtem, ahogy Whisky is, és aztán Zolit is.

A két sport közül (agiltiy és frisbee) Whisky legjobban a frisbee-t szereti, mi pedig azt szeretjük, ahogyan szereti :-) Nem egy tipikus "sport" fajta a labrador, de Whisky...Whisky nem átlagos labi, számunkra egyáltalán nem! Szinte minden egyes hazai versenyen részt vettünk vele, az eredmények mégis mindíg várattak magukra. Pedig az edzéseken szinte hibátlanul teljsített mindíg is. Aztán megjött az áttörés... 2010 nyarán (ekkor már egy másik családtaggal: a következő részben) kimentünk Belgiumba az  Európa  Bajnokságra. Az indulás persze nem volt zökkenőmentes, ahogy szinte soha :-) Whisyt előző este ügyeletre kellett vinni, mert felfújódott és olyan volt, mint egy lufi, azóta Lufi az egyik beceneve. Aztán másnap elindultunk, 1 autóval, 4 emberrel, és 4 kutyával... :-) És Whisky 3. helyezést ért el az EB-n frisbee kezdő távolsági kategóriában :-)

Folyt.köv.