A "terreurizmus" kezdete 1. rész

Ahogy az első részben már említettem, Zoli nem is sejtette, hogy a "kertgondozás" mekkora teret fog még kapni nálunk... :-)

Egyre jobban belekeveredtem a kutyás sportokba. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy a szerelmese lettem. Prenner Nóra edzőm és barátnőm, Beriánnal történő edzéseit nézve előpattant az Isteni szikra az agyamban, hogy ezt én is verseny szerűen szeretném űzni... és Beriánt látva rájöttem arra is, hogy megőrülök a Malinois-okért, és nekem is kell egy. Kell egy őrült, munkamániás, elvetemült, hiperaktív Mali, aki ráadásul kan, és még szerelmes is lesz belém :-) 

Ekkoriban hallottam, hogy Terreur-Masquée kennelből várja "Ősanya" (Zombori Andi) a "C" almot. Majd beleőrültem a vágyba, hogy szerezzek onnan egy Malit...pláne annak a tudatában, hogy számomra ez az alom volt az etalon, és tudva azt, hogy a "C" alom lesz az utolsó.

Elkezdtem tehát Zoli puhítását. Mindennek nevezhetném, csak könnyű munkának nem! Hatalmas volt az ellenállás felőle is, majd aztán a kutyás ismerősök felől is, akik szerint én nem vagyok képes egy mali tartására. 

Elég nehéz időszak volt ez számomra, mert folyamatos támadások értek sok embertől, hol a szemembe, hol a hátam mögött sőt még Zolinak indítva azokat, hogy ne engedje hogy vegyek egy malit. 

Aki ismer egy kicsit is, az tudja, hogy mennyire maximalista vagyok az életem minden egyes területén, és mennyire akaratos, hogy megvalósítsam azt, amit elterveztem. Most sem volt ez másképp...

Hatalmas vitákat követően végül elértem, hogy jöhessen "A Mali". :-) 

Kettő kutyás embertől kaptam csak bizalmat, Nórától akihez Whiskyvel jártunk edzeni és Ősanyától, aki látta hogyan jutunk egyről a kettőre Whiskyvel az edzéseken.  (Remélem nem okoztam csalódást egyikőjüknek sem...)

Aki ismeri a Labradorokat az tudja, hogy mennyire öntörvényűek, nem olyan könnyű velük elérni eredményeket, mint egy Malival. Rettentő sok munkánk van abban, amit Whiskyvel elértünk, és erre nagyon büszke vagyok.

2009. október 27-én megszületett a Terreur-Masquée "C" alom, és köztük az én 8-as számú kiskutyám: Terreur-Masquée Carignan - SAID

Nóra barátnőmmel, aki szintén hozott a "C" alomból egy kislányt - Neela - minden héten mentünk látogatóba hozzájuk. 

Ezer évnek tűnt az a 7 hét, mire végre elhozhattuk őket... :-) És elindult egy újabb szakasz az életünkben. Hatalmas nyomás volt és van is a mai napig rajtam, hiszen minden egyes percemben amit Saiddal töltök bizonyítani szeretnék, és bizonyítanom kell, hogy megállom a helyem. 

Úgy érzem, hogy SAID választása is tudatos volt már, éreztem, hogy Ő lesz nekem és Én leszek neki a legjobb választás. Hozzáteszem, az első időszakban voltak olyan pillanatok amikor persze nem ezt gondoltam ;-)) Hamar kiderült, hogy SAID nagyon lelkis kutya, szinte minden rezzenésemet lereagálja. Elég volt csak csúnyábban ránéznem, és tudta hogy baj van.

Az első pillanattól kezdve nagyon jól kijönnek Whiskyvel, jó fiúk, szeretik egymást.

Whisky nagyon jó természetű kutya, úgy gondolom hogy a két fajta egymás mellé a lehető legoptimálisabb párosítás. SAID temperamentumára Whisky nagyon jó hatással volt a kezdetektől, pedig ő is még csak 1,5 éves volt, mikor a Terreur-ista megérkezett...és fenekestül felfordult az életünk...

folyt.köv.